Amikor tizenéveinek elején lement a Szőnyi útra, talán nem gondolta, hogy közel a harminchoz is a BVSC-uszodában fog edzeni. Közel a harminchoz pedig talán nem gondolta volna, hogy egyszer otthagyja a Gerendás vezette gárdát (átalakulás után: az egri együttest). Aztán - mégis. A kétszeres olimpiai bajnok Szécsi Zoltán jövőre a Fradi kapuját fogja őrizni.

- Végül is csak elvágta a köldökzsinórt.
- Hát ja.
- Gondolom, e két szónál azért mélyebb magyarázatot igényelnek a történtek.
- Persze. Ôszintén szólva, nem akartam Egerbe költözni. A család fontosabb lett: tavaly hoztunk egy áldozatot, pontosabban, inkább a családom hozta meg, hiszen a feleségem egyedül maradt otthon a két gyerekkel. Nem bántam meg, hogy a hét egyik felét Egerben töltöttem - ám úgy döntöttünk, még egyszer nem akarjuk ezt végigcsinálni.

- Mintha ez az oda-visszázás kihatott volna a teljesítményére: ennél azért erősebb szezonjai voltak eddig klubszinten.
- Én nem érzem így. Természetesen akadt egy sor lövés, amelyet kivédhettem volna,
összességében azonban a csapat szezonját nem a védekezés határozta meg. Azt elismerem, Szegeden nagyon nem ment, a bronzérem elvesztése az én bűnöm. Ettől függetlenül úgy érzem, jó átlagot tudtam hozni.
- Mennyire fájdalmas az elszakadás?
- Igazán az a rossz, hogy el kell válni Gerendás Gyuritól és a régi támogatóktól. Persze, már sejtették, hogy ez jön, hiszen jeleztem nekik: valószínűleg nem maradok. Olaszországba szerettem volna menni, de nem adódott jó lehetőség: Varga Zsolti révén a Cremonával kerültem kapcsolatba, ám kiderült, ott nemhogy nem akarnak tovább építkezni, de egyenesen leépítenek.
- Nem bánja, hogy négy éve nemet mondott a Reccónak?
- Abszolút nem bánom. Egyrészt nincs garancia, hogy így alakult volna a válogatott pályafutásom, másrészt nagyon jól éreztem magam a BVSC-ben, majd az utolsó évben Egerben is. Jó csapat, profi vezetők, profi körülmények - csakhogy úgy éreztem, muszáj váltanom.
- A Fradi menekülési útvonal?
- Látszólag az, ez azonban csúnya kifejezés. Kétségtelen, a minőségi pesti csapatoknak megvannak a kapusaik, egyedül a Fradi keresett valakit Pelle Balázs helyére.

- Viszont az utóbbi időben a Népliget nem arról volt híres, hogy minden stimmelt volna a fizetések körül, ráadásul ott szeretnek a klubra mutogatni, ahol a Furulyás-féle grémium szokás szerint szerencsétlenkedik
- Bizakodó vagyok: akik átvették a vezetést a pólósoknál, nem úgy ültek le velem tárgyalni, hogy na, mennyiért írsz alá holnap; megmondták, ennyit tudunk adni, ami nem volt a valóságtól elrugaszkodott összeg, számomra pedig elég korrekt volt ahhoz, hogy elfogadjam, ráadásul megfelelő garanciákat adtak. Azaz úgy vagyok vele: ennél jobban momentán aligha járhattam volna.

Gerendás: tényleg a mi fiunk volt

"Úgy érzem magam, mint Varga Zsolt vagy Märcz Tamás eligazolásakor - mondta Gerendás György, az egriek mestere. - Ráadásul Szecska tényleg a mi fiunk volt, a BVSC-ben nevelkedett. Most elmondta, miért akar váltani, én pedig elfogadom ezeket a magánéleti indokokat. Csak nehéz megemészteni…

Eszembe jut, amit legrégibb játékosom, Dabrowski Norbert szokott emlegetni: Szecskát serdülőként odavettem a nagycsapathoz, aztán az első edzés után kérdeztem Norbit, aki nem tartozik a nagy lövők közé, hogy mi a véleménye. Azt válaszolta, nyolcról csuklóztam neki a gólokat, nem egy nagy eresztés. Mire azt mondtam, figyeld meg, ebből a srácból tényleg jó kapus lesz. Norbi csak annyit mondott: ugató vadászkutya legyek, ha ez bejön. És szokás szerint nekem lett igazam…"