A várva várt élménybeszámoló

Horvátország mostanában eléggé felkapott helynek számít a magyar turisták körében, gondolom közületek is sokan jártak már valamelyik részen. Én pedig már másodszor utaztam el ide, csak most egy más területére.

Két autóval, jobban mondva kisbusszal mentünk, mert kilencen voltunk. Az út hosszú volt és fárasztó, bár akkor még nem volt olyan meleg, mint mostanában! J Tehát összesen kb. 8 órát utaztunk.

Kis mobil-apartmanokban szálltunk meg, ami persze nem a Hilton, de megteszi. Végül is az ember, ha nyaral, úgysincs „otthon” sokat … inkább a parton van, vagy a városban. A szállásunk szerencsére még közel is volt a parthoz, kb. 2-3 percre.

Sokan nem szeretik a sziklás partot, de ugye Horvátország 97%-a sziklás. Nekem meg teljesen mindegy, hogy milyen, mert csak az a lényeg, hogy víz legyen!!!

  Egyébként így még jobb is volt, mert nagyon tiszta volt a víz, jól leláttunk néhány méterre és nagyokat ugráltunk a sziklákról (a képeknél is látható). Sajnos erre az oldalra nem lehet videót feltenni, pedig megörökítettünk 1-2 nagyon jó ugrást is! J Azt hiszem ez is volt a legnagyobb élmény számomra az egész nyaralásból, mármint, hogy sikeresen megtanultam a szaltót egy trambulinról és utána már a vízben is simán ment.

A nyaralás maga 12 napos volt az utazással együtt. Így volt időnk elmenni a környező településekre, megnéztünk pár látványosságot, szórakoztunk, stb.

A saját korosztályomból négyen voltunk, így gondolhatjátok, milyen jól éreztük magunkat! Mindig volt mit csinálni, volt min ökörködni, szórakozni. Köztük volt az egyik legjobb haverom is, akivel együtt járunk az edzésekre is mindennap. Vele ugráltam és poénkodtam a legtöbbet. J

A visszautazás is elég élménydús volt. Az egyik kisbusz sajnos lerobbant. Mivel én a hátsó autóban utaztam, mindent láttam. Először mindenki megijedt, de szerencsére senkinek nem esett baja, csak szegény autó nem bírta a meleget. Végül kisebb késéssel mindenki épségben hazaért és visszacsöppenhettünk a hétköznapokba.

Azért nem mondom, hogy „szürke hétköznapokba”, mert én szerencsére nem unatkozom a nyáron se. A napi három edzés teljesen lefáraszt, emellett pedig még egy csomó mindent kell megcsinálnom! Persze ahogy tesóm mondaná: „kitartás, tehetség és nagyon sok szerencse szükséges ahhoz, hogy valaki szép sikereket tudjon elérni." (Idézet: Interjú Norbival 2004.01.16. 19:45)

 www.gportal.hu/madarasmarko